Koszos véres körmöm
kapaszkodik még beléd
Ez számomra öröm
s véred folyik felém

Lágyan ér a húshoz
óvatosan érint meg
gyengéden erőszakos
közben féltve figyelmes

Egyszer sem akarlak
Elengedni már téged
Nem hiszek szavadnak
Fogom végig a kezed

Tovább szorítalak
addig míg ragyog szemed
S akkor is mikor az
csupán néma tekintet

De ha eltűnsz
A szívem kihűl
A könnycsepp lehull
A csend rám borul

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.