Menekülök messzire előled

Futok, míg csak a lábam bírja

Az út sem világos már előttem

Tovább a halálba, az álmokba.

Fagyos úton járok,

Arcomba hó fuvall,

Széles, havas tájon

Harcolok a búval.

Roppan talpam alatt

A borús havas rét.

Virágok sorvadtak

Utánam szerte szét.

Messze jár a tavasz

Álmaimban nem él.

Lehűtötte hamar,

A szívemet a tél.

Ölel a hűvös szél,

Ringat, lassan átjár,

Neved hallom ismét

Benned él már a táj.

De csak a szél játszott,

Nem neved hallottam

Én már messze vagyok,

S kesergek magamban.

Mindenhol csak téged

Látlak és talállak.

Elfelejtenélek,

De te jössz utánam.

Csillagokból nézel

Le a havas rétre,

A földi létemre,

Bele a szívembe,

De hiába minden

Meghalt a reményem

Jégszemed nem szeret

S megfagyasztja lelkem

Az éjszaka sötétje átfordul

Hajnali homályos szürkületté

A sötét árnyékba olvadunk

Ahol végre lehetünk egymásé

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.