Szótlanul álltam veled szembe
Nem jöttek szavak a nyelvemre
Hogy miket mondanék
Hogy merre szaladnék

Hordjak össze tán hegyet-völgyet?
Hozzam le a csillagos eget?
Megtenném Ha tudnám
Megtenném ha nincs más

Időközben rászállt fejemre
Gondolatok zajos serege
Elmondom neked most
Elmondom csak kínozz

Várom a percet hogy lássalak
Hogy kezemben tartsalak
Várom az időt hogy szeresselek
Hogy közelben érezzelek

Kell még, hogy átharapd a torkom
Vérben ázva élnék
Kell még, hogy karmold a mellkasom
Boldogságot így lelnék

Törj ki a bizonytalanságból!
Hisz tudom hogy mit akarsz
Törj ki az éles valóságból!
Hisz álmunk így megmarad

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.