Tövisek karolta ágyban ébred
Buja virágok eresztik szélnek
Csillámló Holdsugár várja táncát
Illata kelti szunnyadók álmát

Virágok hajadona, vérrózsám
Hűen követlek mezőn s erdőn át
Kérges fák suttogják hívó szavát
Vérző kövek jelzik lábnyomát

Csak követem, de el nem érhetem
Délibáb szerelem lesz végzetem
Beljebb a sötétség magába zár
Egy lépéssel mindig előttem jársz

Szemem belepte a szürke homály
Míg hajnallá varázsolt éjszakát
Virágok hajadona, vérrózsám
Hűen követlek mezőn s erdőn át

Melletted most óvatosan lélegzem
Az Ősi Szellemek elhagyják testem
Közös Álmot őrzünk csendesen
Nehogy elszakítsák tőlünk hevesen

A Pillanat szült bennünket ilyenkor
Veled az Idő és a Tér egybeforr
Hiszünk Álmunkban, ami mindent letarol
Ez a bűn mélyen a Szívünkbe hatol

Láthatatlanul az Égbe emelkedünk
Tűzben olvad össze a Kezünk, Lelkünk
Leszegezett fejjel úgy viselkedünk
Mint ha nem lenne Semmi körülöttünk

Senki vagyok, az univerzum közepe

Démon vagyok, a Sátán műve
Lelkemet romlottság szülte
Török, zúzok, mint kő a kőre
Kemény szarvakat kaptam tőle

Fejem üres, nincs benne ábránd
Testem fekete, mint a kátrány
Mély karmaimban tükörlátvány
Levadászott lelkeket látván

Oltárom véres, lábam vörös
Bűnösöknek véréből jövök
Ereimben egy szó lüktet: Ölj!
Kulcsszavam, hitvallásom: Gyötörj!

Bűn e földön tisztán szeretni
Bűnös vagyok még én is
Zord szívem szülőmet szereti
A Pusztítót, hiszen sátáni

Forró talppal gázolj át rajtam
Úgy is üresnek érzem magam
Ne kímélj, fuss hát, rajta szaladj!
Lelkemben ott a kigyúrt hézag

Tombolásom, gyorsan megdermed
Megállít örök ellenfelem
Felismerem, ha szőke vagy fekete
Átlát már rajtam fagyos tekintete 
Felismertem, végzetes ellenségem
A mindig győző lelkiismeretem

Bizonyára. Keresed hogy mennyire igaz
Igazán. Egy érzés érted zaklat
Zakatol. Végtelenül és tovább
Tovább. Feltűnik egy oltár
Oltárodon. Ereklye lesz e szív
Szívem. Ott hever addig míg
Adom. Ameddig csak kell
Neked. Ameddig van hely

Névtelen holtak felett száll
Fénylő latin múzsám teste
Szárnya alól mindent kitár
Az éjszaka királynője

Dobogó szíve zord ékszer
Alvó kígyót fektett keble
Összefonódik a kézre
Férfiak millió lelke

Zöld szemének gyilkos fénye
Fellángolja az eget
Csillagokat szül az égre
E virágzó tekintet

Óh! Ki meg meri érinteni
Halálos mámor súlyt le rá
De nem fogok hezitálni
Látom a pokol kapuját

Birtokolj és ragadj oda!
Álmod vérszívó hősei
Között legyünk mi gyorsan az
Állatiasság képei

Kivetkőztetlek magadból
Te elbüvölő pogány szépség
Áradjon mozdulataidból
Tüzes erő és szenvedély

Lefegyverzi nemem végre
Majd vadul haraplak bátran
Az örökkévalóság íze
Érződik már szikkadt számban

Kísértésbe esett tested
S vele együtt piros ajkaid
Erotikus törvény alá veted
Kielégítem vágyaid

Bosszú édes szerenádjai torkodban terjengenek
Mikor kimondom, írtózva és remegve ... hogy szeretlek

Eljött végre

az ítélet napja

Vérző fejjel

hullunk a porba

Pusztítás!

Pusztítás!

Pusztítás!

Pusztítás!

Eljött végre

az ítélet napja

Lánctalpon jön

Az igazság kora

R:

Bújj el, rettegj és félj!

Angyalszárnyakon vérengzés

Füstöl már az égig

Eljött az Apokalipszis

Eljött végre 

az ítélet napja 

Bűnös népünk 

Földre tiporva

E világon nincsen semmi már
A Halál kapuja hív és vár
A sors is oda kíván
Világok őrzője nézz le rám

R:

Elpusztulok a szenvedésben
Átlépem azt a halálkaput
Eltűnök a messzeségben
Nem marad utánnam csak por és hamu

Por és hamu...
Csak por és hamu...
Átlépem...
A halálkaput.

E világon nincsen semmi már
A Halál kapuja hív és vár
A sors is oda kíván
Világok őrzője nézz le rám

Csak POR és HAMU
Csak POR és HAMU

Szótlanul álltam veled szembe
Nem jöttek szavak a nyelvemre
Hogy miket mondanék
Hogy merre szaladnék

Hordjak össze tán hegyet-völgyet?
Hozzam le a csillagos eget?
Megtenném Ha tudnám
Megtenném ha nincs más

Időközben rászállt fejemre
Gondolatok zajos serege
Elmondom neked most
Elmondom csak kínozz

Várom a percet hogy lássalak
Hogy kezemben tartsalak
Várom az időt hogy szeresselek
Hogy közelben érezzelek

Kell még, hogy átharapd a torkom
Vérben ázva élnék
Kell még, hogy karmold a mellkasom
Boldogságot így lelnék

Törj ki a bizonytalanságból!
Hisz tudom hogy mit akarsz
Törj ki az éles valóságból!
Hisz álmunk így megmarad

Mélyen a szívemhez ér
Egy régi emlék
Hangja még most is engem tép
Ő közelít felém

Tudom, hogy látomás csupán
Hisz kezem közt halt meg
Tudom, hogy én vagyok hibás
Hisz én tettem ezt.

R:

Én
Látom
Kezem közt vékony nyakad
Én
Hallom
Lágy halk sikolyodat

Közelebb a végső szóhoz
Arcodon kétes mosoly
Nélküled nem vagyok boldog
A lét nem fontos

Tudom, hogy el fogsz tűnni
Tudom, hogy lelépsz innen
Ezt nem bírom eltűrni
Itt maradsz velem.

Én...
Látom...
Én...
Hallom...

Koszos véres körmöm
kapaszkodik még beléd
Ez számomra öröm
s véred folyik felém

Lágyan ér a húshoz
óvatosan érint meg
gyengéden erőszakos
közben féltve figyelmes

Egyszer sem akarlak
Elengedni már téged
Nem hiszek szavadnak
Fogom végig a kezed

Tovább szorítalak
addig míg ragyog szemed
S akkor is mikor az
csupán néma tekintet

De ha eltűnsz
A szívem kihűl
A könnycsepp lehull
A csend rám borul